1. Hozamszilárdságkarima
A fém anyag hozamhatára van -e, ha a hozam jelenség következik be, azaz a mikroplasztikus deformációt ellenálló stressz. A nyilvánvaló hozam -jelenség nélküli fém anyagok esetében a hozamkorlátot úgy definiálják, mint a 0,2% -os maradék deformáció feszültségértékét, amelyet feltételes hozamhatárnak vagy hozamszilárdságnak hívnak.
A hozamszilárdságnál nagyobb külső erő az alkatrészeket állandóan érvénytelen és helyrehozhatatlanná teszi. Ha az alacsony széntartalmú acél hozamhatárja 207mPa, ha a külső erők hatására ez a határnál nagyobb, akkor az alkatrészek állandó deformációt eredményeznek, ennél kevesebb, mint az alkatrészek visszaállítják az eredeti megjelenést.
(1) A nyilvánvaló hozam -jelenséggel rendelkező anyagok esetében a hozamszilárdság a hozam ponton lévő stressz (hozamérték);
(2) Az olyan anyagok esetében, amelyeknek nincs nyilvánvaló hozam jelenség, akkor a stressz, amikor a stressz és a feszültség közötti lineáris kapcsolat határértéke eléri a meghatározott értéket (az eredeti skála távolságának általában 0,2% -át). Általában a szilárd anyagok mechanikai és mechanikai tulajdonságainak értékelésére használják, és ez az anyaghasználat tényleges határa. Mivel a feszültségben meghaladja az anyag hozamhatárát a nyakkendő után, a törzs növekszik, így az anyagkárosodás nem használható normálisan. Ha a feszültség meghaladja az elasztikus határértéket, és belép a hozam szakaszába, a deformáció gyorsan növekszik, ami nemcsak az elasztikus deformációt, hanem a részleges plasztikus deformációt is eredményezi. Amikor a stressz eléri a B pontot, a műanyag törzs hirtelen növekszik, és a feszültség-feszültség kissé ingadozik, amelyet hozamnak neveznek. A maximális feszültséget és a minimális feszültséget ebben a szakaszban a felső hozampontnak és az alsó hozampontnak nevezzük. Mivel az alsó hozampont értéke viszonylag stabil, akkor az anyag ellenállás indexének nevezik a hozampontnak vagy a hozamszilárdságnak (REL vagy RP0.2).
Egyes acél (például magas szén -dioxid -acél) nyilvánvaló hozam jelenség nélkül, általában a nyomkövetési plasztikai deformáció (0,2%) előfordulásával, mint az acél hozamszilárdsága, amelyet a feltételes hozamszilárdságnak neveznek.

2. Meghatározásakarimahozamszilárdság
A megadott nem arányos megnyúlási szilárdságot vagy a megadott maradék nyúlási feszültséget a fém anyagok esetében meg kell mérni, ha nyilvánvaló hozam jelenség nélkül, míg a hozamszilárdság, a felső hozamszilárdság és az alacsonyabb hozamszilárdság mérhető a nyilvánvaló hozam jelenséggel rendelkező fém anyagok esetében. Általában csak a hozamszilárdságot mérik.
3. karimahozamszilárdsági szabvány
(1) A legmagasabb feszültséget az arányos határfeszültség-feszültség-görbén, amely megfelel a lineáris kapcsolatnak, általában a σ P képviseli a világon. Ha a feszültség meghaladja a σ p -t, az anyagot hozamnak tekintik. Az építési projektekben három általánosan használt hozamszabvány van:
(2) Az elasztikus korlátozás azt a maximális feszültséget, amelyet az anyag teljes mértékben visszanyerhet a kirakodás után, a terhelés után, nem veszi a maradék állandó deformációt a standardként. Nemzetközileg általában rel. Az anyagot úgy tekintik, hogy a stressz meghaladja a rel.
(3) A hozamszilárdság bizonyos maradék deformáción alapul. Például a 0,2% -os maradék deformációs feszültséget használják hozamszilárdságként, és a szimbólum Rp0.2.
4. A hozam szilárdságát befolyásoló tényezőkkarima
(1) Belső tényezők: kombináció, szervezés, szerkezet, atomi természet.
(2) A külső tényezők közé tartozik a hőmérséklet, a feszültség és a feszültség állapota.
A φ egy általános egység, a csövek és a könyök, acél és egyéb anyagok átmérőjére utal, azt is mondhatjuk, hogy az átmérő, például φ 609,6 mm -re a 609,6 mm átmérőre vonatkozik.