A kovácsolt anyagok főként különböző összetételű szénacélból és ötvözött acélból állnak, ezt követi az alumínium, magnézium, réz, titán és ezek ötvözetei. Az anyagok eredeti állapota rúd, tuskó, fémpor és folyékony fém. A fém deformáció előtti és az alakváltozás utáni keresztmetszeti terület arányát kovácsolási aránynak nevezzük. A kovácsolási arány helyes megválasztása, az ésszerű melegítési hőmérséklet és tartási idő, az ésszerű kezdeti és végső kovácsolási hőmérséklet, az ésszerű deformáció mértéke és a deformáció sebessége szorosan összefügg a termék minőségének javításával és a költségek csökkentésével.

Általában kör- vagy négyzet alakú rúdanyagokat használnak nyersdarabokként kis és közepes méretű kovácsolásokhoz. A rúdanyag szemcseszerkezete és mechanikai tulajdonságai egységesek és jók, pontos alakúak és méretűek, jó felületi minőséggel, tömeggyártásra könnyen rendezhetőek. Mindaddig, amíg a melegítési hőmérsékletet és az alakváltozási feltételeket ésszerűen szabályozzák, jó minőségű kovácsolt anyagok kovácsolhatók jelentős kovácsolási deformáció nélkül. A tuskót csak nagy kovácsolásokhoz használják. A rúd öntött szerkezet nagy oszlopos kristályokkal és laza központokkal. Ezért az oszlopkristályokat nagy képlékeny alakváltozással finom szemcsékre kell aprítani, és lazán tömöríteni kell a kiváló fémszerkezet és mechanikai tulajdonságok elérése érdekében.

A préseléssel és égetéssel kialakított porkohászati ​​előformák nem villogó kovácsolással, forró állapotban porkovácsolással készíthetők. A kovácsolópor sűrűsége közel áll az általános kovácsolt formákéhoz, jó mechanikai tulajdonságokkal és nagy pontossággal, ami csökkentheti a későbbi vágási feldolgozást. A porkovácsolatok belső szerkezete egységes, szétválasztás nélkül, kis fogaskerekek és egyéb munkadarabok gyártására használható. A por ára azonban jóval magasabb, mint az általános rúdanyagoké, ami korlátozza a gyártásban való alkalmazását. A formaüregbe öntött folyékony fémre statikus nyomást gyakorolva megszilárdulhat, kristályosodhat, folyhat, képlékeny deformáción megy keresztül, és nyomás alatt kialakulhat a kovácsolás kívánt formája és tulajdonságai. A folyékony fémkovácsolás a présöntés és a kovácsolás közötti alakítási eljárás, különösen alkalmas olyan összetett vékonyfalú alkatrészekhez, amelyeket általános kovácsolással nehéz kialakítani.

A hagyományos anyagokon kívül, mint például a szénacél és a különféle összetételű ötvözött acélok, a kovácsolóanyagok közé tartozik még az alumínium, magnézium, réz, titán és ezek ötvözetei. A vasalapú magas hőmérsékletű ötvözetek, a nikkel alapú magas hőmérsékletű ötvözetek és a kobalt alapú magas hőmérsékletű ötvözetek szintén kovácsoltak vagy hengereltek deformációs ötvözetként. Ezeknek az ötvözeteknek azonban viszonylag szűk műanyag zónái vannak, ami viszonylag megnehezíti a kovácsolást. A különböző anyagok szigorú követelményeket támasztanak a fűtési hőmérsékletre, a kovácsolási hőmérsékletre és a végső kovácsolási hőmérsékletre.